11. FEJEZET

- Oh... akkor gyere üljünk le! - mentem oda a kanapéhoz, és ültem le rá, közben kikapcsoltam a TV-t
Lábaimat magam alá húztam, így a sarkamon ültem, és Youngjaet nézve vártam, hogy elkezdje mondanivalóját. Nagyon közel ült hozzám. Olyannyira, hogy térdem hozzáért a combjához. Nagyon ideges voltam, mert nagyon komoly arckifejezéssel fordult felém.
- Viszonylag régóta elakarom neked ezt mondani, de csak most vált olyan fokúvá a dolog, hogy nem bírom már magamban tartani. - nyelt egy jó nagyot - Amióta megláttalak a parkban, azóta rajtad gondolkozok folyamatosan. Azon az estén, nem tudom mi ütött belém mikor utánad mentem, de végül úgy gondolom hogy nagyon jól tettem. Akármit csinálok te jutsz eszembe. Nem tudom már milyen voltam azelőtt, mielőtt megismertelek. Nem volt régen, de nem tudok már semmit elképzelni nélküled. Amikor megcsókoltalak, abban a pillanatban azt hittem az lesz életem legjobb döntése, de utána mikor nem lett ennek folytatása, azt gondoltam mindent elrontottam. Éreztem ahogy visszacsókolsz, és folyamatosan azt az érzést kívántam vissza, mint ami abban a pillanatban volt körülöttünk. El se tudod képzelni mennyire jóérzés volt egy-egy ölelés, amelyben felmelegíthettelek. Amikor azt mondtad, hogy én vagyok az első akit felhoztál ide, olyan volt mintha az érzelmeim célba találtak volna nálad. Nem akarok súlyos szavakkal dobálózni, és nem is tenném meg ha nem lennék benne biztos. Tegnap el szerettem volna mondani, hogy... amikor itt álltam lent... - habozott - azt akartam mondani, hogy szeretlek!

A plafonra emeltem könnytől áztatott szemeimet, hogy nehogy legördüljenek a vízcseppek az arcomon, mire Youngjae végigsimított rajta. Beharaptam alsó ajkam, és néztem rá csillogó szemekkel.
- Én is így érzek! - jött ki hang végre a torkomon
Arca közeledett az enyém felé, míg végül lágy csókot nem hintett ajkaimra. Elvált tőlem, de én annyira vágytam rá, hogy megszüntettem újra a távolságot köztünk. Viszonozta érintésem, amibe bele is vigyorgott. Végigsimított az oldalamon, és én beleültem az ölébe, ezzel a mozdulatsorral, néha levegőt hagyva egymásnak. A pólóm az már tényleg csak addig ért, mint egy normális póló, ugyanis felgyűrődött egészen a derekamig. Nyakát átkulcsoltam, ő pedig derekamra rakta kezeit, így is még egy kicsit feljebbtornázva a ruhadarabot, ami már nemigen takarta testemet.
Vele akartam lenni. Mindegy hogy hogy, csak az volt a lényeg hogy azt amit csinálok, azt vele csináljam.
Csípőmről a kezét levezette a combomhoz, közben kicsit megakadt a bugyim szélében. Végigsimítottam tarkóján, mire ő próbálta lehúzni rólam a pólómat, amiben megakadályoztam, ugyanis megfogtam az egyik kezét, és elváltam tőle. Másik keze a fenekemre csúszott, ami még most is ott pihent. Kifújtam a levegőt, és végre tekintetemet ráemeltem, a kissé megilletődött Jae-re.
- Sajnálom... én - szálltam le róla - nem akartam, csak... - nem tudtam folytatni, nem is tudom mit akartam volna ebből kihozni
Beviharoztam a szobámba, és odaálltam az ablakhoz. Bámultam ki rajta, ameddig egy hang meg nem csendült a hátam mögül.
- Én sajnálom. Viszont azt nem mondom, hogy nem akartam...
A végét szinte már a fülembe súgta. Olyan közel volt, hogy testének néhány pontja hozzám is ért. Óvatosan megfordultam, és arcát fürkésztem, aminek csak néhány szegletét világította meg az éjszakai fény. Kezeit óvatosan, a derekamra helyezte, így még közelebb vonva magához. Ajkaink súrolták egymást, amit én szüntettem meg, egy kis pipiskedéssel. Elválva tőle megöleltem, és fejemet a vállára hajtottam. Nem tudom meddig állhattunk így, de nagyon jóérzés volt.
- Kicsit felszabadultabb vagy most már... - dünnyögtem megjegyzésem, de úgy hogy biztos hallja
- Hát, te se panaszkodhatsz. - puszilta meg a fejem
Erre a mondatára felugrottam rá, és bár kicsit hátrahőkölt, de megtartott. Nem tudom miért, de nagyon felszabadult voltam mellette.
- Vigyél már az ágyig légyszi! - néztem rá kiskutya szemekkel
- Lábon nem megy? - kérdezte mosolyogva
- Menne... csak akkor neked nem kéne semmit csinálni. - pusziltam meg
- Jaaaa, hogy ez így megy mostantól?
- Mit gondoltál? - vigyorogtam
Elvezényeltem hogy az ágy melyik részére üljön le, amit meg is tett velem együtt. Az ölében ülve ismét, vele szemben tettem szóvá, amin éppen elmerengtem egy kicsit.
- Úgy viselkedünk mintha már kitudja mióta együtt lennénk.
- Nekem tetszik. - ejtett egy sunyi vigyort
- Lehet ezt? - kérdeztem félve
- Mármint mire gondolsz? - nézett rám, de meg se kellett szólalnom folytatta tovább - Igazából nem lehet semmiféle kapcsolatunk, mármint nem lehet senkink... Szóval nem, nem lehet ezt, de kit érdekel? -csókolt volna meg, de én eltoltam magamtól
- Hogy-hogy kit érdekel? Téged és engem.
- Titokban lehet tartani, ne félj!
- De én szeretlek, és nem akarom hogy titokban legyen, csak nekem pont egy kis Idol palántába kellett beleszeretnem. - húztam végig ujjamat a mellkasán
- Megoldjuk, jó?
- Olyan fura hogy mi most... együtt vagyunk, mármint nagyon örülök neki, és soha senki nem mondott nekem ilyeneket, és nem váltott ki senki belőlem ilyen érzelmeket mint amilyeneket most te, de tegnap még rólad álmodoztam... - akadt el a hangom mert eszembe jutott hogy miért is valójában
- Tegnap nagyon aggódtam miattad, nagyon rosszul festettél. Mi volt a baj? - tette fel azt a kérdést, amit már a múltkor is le kellett pergetnem magamról
Nincs is itt Jongin, és mégis ilyen helyzetekbe tud sodorni, még ha ő maga se tud róla.
- Mondtam már hogy semmi, csak fáradt voltam... - ami részben igaz is volt
- Jó, oké. - láttam a fején hogy nem nagyon akarja elhinni, de ez van
Nem fogja soha megtudni, és ez így van rendjén. Magam miatt is, és miatta is legfőképpen. Leszálltam róla, és kifelé tartottam a helyiségből.
Az asztalon ott volt még mindig a kajám - ami logikus is - immár teljesen kihűlve.
- Most nézd meg! - mutattam a tálra, az éppen utánam jövő Youngjae-nek - Teljesen kihűlt miattad!
- Pótolhatom? - jött vészesen közel
Megcsókolt volna ami éppen majdnem megtörtént, de mielőtt megtehette volna otthagytam, és bementem a fürdőszobába. Most megkapta...
A hajamat engedtem ki, és közben eszembe jutott valami.
- Youngjae! - kiabáltam ki
Megállt az ajtóban és onnan figyelt.
- Mikor mész? - kérdeztem érdeklődve
- Jaaa, ha zavarok akkor megyek is. - fordult meg és távolodott tőlem
- Nem, nem azért kérdeztem na! - mentem utána - Nem akarom hogy miattam ne aludj eleget!
- Holnap próbám van... - gondolkozott el
- Ezért mondom, meg amúgy is szerintem már a fiúk is várnak...
- Veled akarok lenni.
- Én is, de... - húztam el a a szám
- Nem jössz velem? - kérdezte felvillanyozva
- Nem lehet úgysem... A fiúk még amúgy sem tudják, és nem is kéne még nekik, nem?
- Most biztos nem. Még én is a hatása alatt vagyok.
- Ummm, de cuki vagy! - vigyorogtam mint a tejbe tök - Na most már menjél, mert itt ragadsz! - mentem az ajtó felé közben megfogtam Jae kezét
Kinyitottam azt, majd mentem volna újdonsült barátom útjából, mikor magához húzott, és szenvedélyes csókba invitált. Nyelve simogatta az enyémet.
- Hmm. - adtam hangot érzelmeimnek
Olyan volt ez a csók mintha ez lett volna az első, annyira jó volt.
Mikor sikerült végre elszakadnunk egymástól, már szaladtam is az ablakhoz hogy hátha látom még ahogyan elhagyja ezt a helyet. Láttam ahogyan elsétál. Behuppantam az ágyamba, és már hiányzott mellőlem. Olyan volt mintha ezt az egészet csak képzeltem volna. Sokszor képzeltem már vele dolgokat, de egyik se volt olyan jó, mint ami most történt. El is felejtetem minden rosszat ami körülöttem volt, csak Youngjae létezett,
és én.

Másnap reggel 9-kor keltem ami nálam nagyon későnek számít, ám nem nagyon volt jelentősége szombat lévén. Eldöntöttem, hogy nézek ma valami göncöt magamnak, a már vészesen közeledő koncertre. Írtam Dae-nek, hogy mégis ilyenkor mit kéne felvennem, mert úgy már más a helyzet, ha nem a tömegbe van az ember.
Azért neki írtam, mert Youngjae-nek táncsak nem fogok ilyeneket írogatni, másrészt meg ő a legjobb barátom és férfi, biztos tudja mit látna szívesen egy lányon ilyenkor. A válasza csak annyi volt hogy: "Valami csinosat!"
Marha sokat segített. Legalább annyit mondott volna, hogy fekete legyen-e vagy valami, de nem. Utálok vásárolni, főleg egyedül, ezért elhívtam magammal SuDae-t, aki legalább tud is segíteni.
Már vagy 2 órája biztosan bolyongtunk a hatalmas épületben, mikor pihenésképpen elmentünk ebédelni. Elegem volt már az egészből, hisz ha volt ruha ami tetszett, akkor persze hogy nem volt a méretemben, vagy nem is volt semmi olyan ami megfogott volna, nem beszélve a rengeteg nézelődő emberről.
- És, mire kell ruha? - kérdezte Su miközben bekapott egy szál burgonyát
- Az ember nem vásárolhat csak úgy? - húztam fel a szemöldököm
- De, persze, csak nem jellemző rád, főleg hogy kifejezetten ruhát nézel.
- Hát... - néztem a távolba - koncertre megyek.
Amint néztem ki a fejemből, megpillantottam azt a pasit, aki a múltkor jött utánam, aki ismeri Jongint...