13. FEJEZET

Egyik poharat követte a másik. Amikor nem volt dolgunk, elnevetgéltünk, és egy ital társaságában jól éreztük magunkat. Mikor jött valaki, szinte a tekintetünkkel elküldtük a bús picsába, de ki kellet szolgálni, hisz ezért voltunk ott eredetileg...
Konkrétan mi is buliztunk a pult mögött. Ordított a zene, éreztem ahogy az ereimen átfutnak a hanghullámok. Az egész testem bizsergett. Nem voltam már teljesen önmagam.
Baromi rosszul kezdtem érezni magam, de folytattam tovább azt, amit eddig csináltunk. Igyekeztem nem foglalkozni vele, ám ez egy idő után lehetetlennek tűnt számomra.
- Ki kell mennem! - hajoltam közel Soomin füléhez, és ordítottam bele
Bólintott egyet, és még viszonylag szilárdan vettem utamat a mosdó felé. Nem volt messze, de elkapott a pánik annak láttán, hogy mennyien álltak előtte. Bíztam benne hogy nem oda várnak, ám nem volt ekkora szerencsém. Kavargott a gyomrom.
Nagy levegőt vettem, és mintha semmi bajom nem lett volna, olyan arcot vettem fel. Átgondoltam a dolgokat - már amennyire tudtam -, és eszembe jutott hogy a klub másik felében is van egy wc, de ahhoz át kell verekednem magam az embertömegen.
Belevetettem magam a bulizók tömkelegébe. Megfeledkezve úticélomtól kezdtem elvegyülni, és táncolni. Valami fiú hozzám simult. Más esetben elküldtem volna a halálba, de most még tetszett is a dolog. Csípőmre rakta kezét, így elég közel volt...
Megfordultam, így szembe voltam vele. Táncoltunk egy darabig, de eléggé elkezdett fogdosni, ami nem annyira nyerte el tetszésem, de nem szóltam érte. A levegő fülledt volt, a srác arcán megcsillant egy-két izzadságcsepp. Nem közvetlen rá figyeltem, hanem el-el néztem a távolba, hátha rálátok Soomin-re, de nem.
Hirtelen a fiú az ajkaimra tapadt, és jól belemarkolt a fenekembe. Nyelve egyből behatolást kért, de nem engedtem, és ellöktem magamtól.
- Normális vagy? - valószínűleg csak az artikulálásomat látta, pedig ha hallotta volna a hangomat...
Siettem onnan el, és eszembe jutott hogy valójában miért is mentem arra. Nem is csodálom mondjuk hogy a srác letámadott... kínáltam magam szinte, de nem tudtam gondolkozni ép ésszel. Akkor még nem gondoltam erre...
A mosdóban nem volt, csak egy lány, aki a sminkjét igazította. Mikor beléptem vetett rám egy pillantást, majd újból visszafordult csinálni a fejét. Annyi smink volt rajta, hogy szerintem életemben nem láttam ennyi festéket egy fejen... Odaléptem a tükör elé, és felfrissülésképpen megmostam az arcomat. Egy darabig bámultam magam, de aztán a szemem a lányra tévedt, aki még mindig igazgatta magát. Cseppet se zavarta hogy nézem, még meg is mosolygott.
Kicsit élénkebb lettem, és letöröltem a még mindig az arcomon éktelenkedő vízcseppeket. Kifújtam a levegőt, és kimentem a helyiségből. Az üvöltő zene a nyakamba omlott szinte. Jóval halkabb volt a mosdóban, ami jót tett a füleimnek, de most...
A földet pásztáztam, és megint elkapott valami hülye érzés. Szinte még el sem indultam semerre, már neki mentem valakinek.
- Bocsánat! - mondtam magam elé, de biztos hogy nem hallotta
Felnéztem, és Jongin sötétbarna szemeivel találtam szembe magam.

A meglepettségtől egy pillanatra lefagytam, de utána gyorsan magamhoz tértem. A fülemhez hajolt, és úgy beszélt hozzám.
- Neked nem dolgoznod kéne?
Kicsit haboztam, de aztán határozottan szóltam.
- Csak kijöttem wc-re. Már azt sem lehet, vagy mi? - mondtam most én a fülébe
- Ne nézzél hülyének!
Nem tudom miért, de elmosolyodtam ezen a mondatán, amit meg is látott.
- Szia Kai! - simított végig a karján az a csaj, akit az előbb a mosdóban láttam - Várlak! - olvastam le a szájáról az egészet
Hát a lányt elnézve csodálom hogy nem esett le legelőször nekem hogy mi is valójában...
Undorodva néztem rá, de csak egy-két másodpercig, mert utána otthagytam őket, és elindultam Soomin-hez. Még mindig elég szarul voltam, de már a hangulatot se tudtam magamra erőltetni.
Nem álltam le táncolni, csak dúrtam magam előre.
Kissé ingatag voltam, de egyszer sem sikerült elesnem, ami egy ekkora tömegben nem is lett volna szerencsés. Soomin ugyanúgy rázta magát, mint mikor otthagytam.
- Na jobb már? Vagy mi volt a baj? - jött oda hozzám
- Semmi, hagyjuk! - raktam a kezem a homlokomhoz, és sütöttem le a szemeimet
- Még rosszabb a kedved mint volt! Itt a megoldás! - mutatott egy félig teli Whiskys üvegre - Tudd hogy egy kortyot sem ittam mióta elmentél. Sőt! Tartottam a frontot helyetted is, szóval én megérdemlem, te pedig szarul vagy, és ez a gyógyszer! - vigyorgott
Nem reagáltam, de ezt valószínűleg egy igennek vette, és ki is töltötte az italt, amit az orrom alá nyomott.
- Nem kérem... - toltam el a kezét, amiben tartotta
- Jó, akkor megiszom mind a kettőt! - rántott vállat
- Én nem tenném, Jongin-nel találkoztam, és tudja hogy mit csinálunk, és nem szeretném ha levonná a fizetésből...
- Oh... akkor ezért vagy ilyen! Mármint Jongin miatt!
- Nem Soomin. A piától vagyok szarul! Ezt most szépen lerakod - vettem ki a kezéből a poharat -, és úgy csinálunk mint akik normálisak!
Nem kötözködött tovább, hanem hallgatott rám.
A buli szép lassan, de lecsillapodott, az emberek nagy része már elhagyta a helyet, a többit meg kitessékelték ha olyat csináltak, márpedig elég sokszor előfordult az olyan. Poharakat törölgettem Soomin társaságában, de nem szóltunk egymáshoz. Ahogy tekintetem ide-oda tévedt, megpillantottam amint Jongin "barlangjából" kilép az a... hm... csaj.
Nagyot nyeltem, és közömbös fejet vágtam.
- Sziasztok! - intett, és igazította meg magán azt a kevés ruhát
Nem is értem hogy nem fagy szét, de biztos valami melegíti...
- Szia! - hallottam mellőlem a visszajelzést
Nem köszöntem neki. Nem akartam, így nem is tettem meg.
- Mondtam én hogy az a bajod! - hallatszott halkan mellőlem
Nem volt energiám leállni vitatkozni hülyeségeken. Azt gondol amit akar...
- Szia babám! - jött a hang velem szemből
Nem is gondoltam hogy nekem szól, csak akkor, amikor mellőlem kis kuncogást hallottam. Felnéztem és az a fiú volt előttem, akivel leálltam táncolni.
- Te mit akarsz? - folytattam tovább a törölgetést
- Valamit nem fejeztünk be...
Ez hülye! Gondoltam magamban. Kívülről csak ejtettem egy mosolyt, ezzel is jelezve, hogy jó lenne ha inkább elhúzna, de nem vette a lapot.
- De befejeztük. - jelentettem ki
Nem tudom mi ütött belém akkor, de százszor megbántam már hogy egyáltalán engedtem hogy hozzám érjen. Szar kedvem volt amúgy is, és nem vidított volna fel egy ilyen kis... Amúgy se vagyok olyan mint Kai, akinek lételeme az ilyesmi, és agyba-főbe csinálja.
- Nem fogsz velem szórakozni! - durvult be, és jött be a pult mögé, majd ragadta meg a kezem
- Eressz már el! - rivalltam rá
Elengedett, de továbbra is szinte fenyegetően nézett.
- Ugyan menjél már mást boldogítani! - lett elegem abból hogy ott állt mellettem, és várt
- Úgy látom hogy a hölgy nem kíván veled menni, szóval légyszíves hagyd el az épületet! A bulinak vége. Ő - vezette rám tekintetét - dolgozik, és örülnék ha nem akadályoznád benne. - hallatszott Jongin nyugodt, mégis határozott hangja

A fiú nyilván észrevette hogy valami fontos emberrel találkozott, ezért egy szó nélkül, bár szépen lassan, de otthagyott. Még egy pillanatra én is elhittem hogy valami tekintélyes személy lehet Jongin, holott a szememben soha nem volt több egy kis pénzeszsáknál, aki mindent, és mindenkit megkap. Ennek ellenére hálás voltam most neki.
- Gyere! - szólt miután távozott a srác
- De... - mutattam fel éppen a kezemben lévő poharat
- Majd Soomin megcsinálja! Amúgy sem kéne neki itt lenni, de ahogy látom szereti a plusz munkát! - nézett szúrósan az említett lányra
Szegény Soomin fel se nézett, csak próbálta gyorsabban törölgetni őket.
Már ebből lehetett tudnom, hogy nem éppen egy meleg baráti ölelést fogok kapni...
Maga elé engedett, és így mentünk fel a "mészárszékemhez". Nem ültem le, mert nem terveztem sokáig maradni, csak meghallgatni, aztán csinálni a dolgomat. Bevágta az ajtót. Kicsit összerezzentem a hang hatására.
- Hidd el hogy rohadtul nem érdekelne hogy kivel flörtölgetsz, vagy egyáltalán az hogy mit csinálsz, csak ha fizetlek valamiért, akkor azt elvárnám hogy megcsináld! Nehezedre esik, vagy mi?
- Csak rosszul voltam, és elmentem a mosdóba megmosni az arcomat. Nem flörtöltem senkivel, csak táncoltunk...
- Csak táncoltatok? - nevetett fel - Igen. Nos, szerinted egy éjszakai szórakozóhelyen mit jelent az hogy táncolsz valakivel? - tartott egy kis szünetet - Ráadásul nem is vagy tiszta. - jött közelebb - Meg se próbáld megmagyarázni hogy mi volt ez a mai. Végignéztem az egészet!
- Neked nincs dolgod? Jajj, bocs. Van. Lerendezni a kurváidat! Az nagyon megy neked.
- Na mi van, talán a kicsi Danbi féltékeny? - simított végig az arcomon
- Ne érj hozzám! Az előbb még kitudja hol járt... - néztem a kezére
Eleresztett egy félmosolyt.
- Ügyesen kikerülted a kérdést.
- Azt a kérdést te se gondoltad komolyan, ugye? - nevettem gúnyosan
Még ő maga is elmosolyodott rajta egy pillanatra.
- Ahhoz képest hogy én egyszer az életben ittam annyit hogy jól érezzem magam 10 percre, és leálltam egy fiúval, édes kevés ahhoz képest amit te művelsz itt. - néztem körül - Undorító!
Rezzenéstelen arccal bámult rám, de már nyomasztott hogy a közelemben volt. Elég volt belőle egy életre...
- Ha tudni akarod akkor nem feküdtem le azzal a csajjal. Kíváncsi voltam hogy reagálsz rá miután mi megtettük. A várt eredményt hoztad! Annyira érzékeny a lelked, hogy nem bírod elviselni, hogy valakinek nem jelentesz semmit, csak egy éjszakát! - mosolygott
Igaza volt. Rettegtem tőle, de nem az olyanok miatt mint amilyen ő.
Nagy levegőt vettem, és igyekeztem érzéstelen arccal a szemébe nézni.
- Nem is gondoltam hogy majd én leszek az életed fordulópontja, és megváltozol. Megfordult a fejemben hogy talán valami emberi érzés felszabadul belőled, de látom hogy reménytelen vagy. Talán te is elgondolkozhatnál rajta hogy miért csak a kurvák, meg azok akiket rákényszerítesz, fekszenek le veled.
Arcáról lefagyott a mosoly. Én se vigyorogtam rajta. Cseppet sem élveztem. Ez volt az igazság, ami nem volt derítő a részéről, bár lehet hogy ő élvezte, nem tudhatom, hisz kiszámíthatatlan.
Bámultuk egymást. Mélyen belenézett a szemeimbe, úgy ahogy én az övéibe. Szinte zavarban voltam tőle.
- Ha megbocsátasz - toltam el magamtól, amennyire engedte -, mennék a dolgomra, még mielőtt megszólsz érte! - nem reagált - Azért köszönöm hogy elküldted a fiút, mert...
- Szívesen! Jobban is vigyázhatnál magadra, mert nem lesz ott mindig valaki melletted hogy segítsen! - hajolt nagyon közel, és a mondat végét szinte már suttogta
Nyeltem egy nagyot, és kibújtam előle. Nagyon kellemetlen volt hogy újra olyan közel volt.
A lépcsőn lefelé menet sok minden kavargott bennem, többek között hogy mit értett azon hogy nem lesz "mindig" valaki a segítségemre, hisz ez volt az első amit láthatott. Daehyun-nal volt még ilyen, de az...
- Nagyon lebaszott? - sietett oda hozzám Soomin, így félbeszakítva az eszmefuttatásomat
- Nyugi! Nem. - erőltettem magamra mosolyt
- Már azt hittem azért tart bent ennyi ideig, mert megkínoz! - próbált vicces lenni, ám alapesetbe se nevettem volna rajta
Hála az égnek az este folyamán nem találkoztam többet Jongin-nel, de láttam felmenni hozzá Jungsut, akit még mindig nem tudok hová tenni. Ameddig ott voltam, nem láttam őket kijönni.
- Végre haza! - jegyezte meg Soomin a szájában egy cigarettával, amit meggyújtott, mikor hazafelé tartottunk- Bírlak! - jelentette ki - És most nem vagyok részeg! - tette hozzá
- Nem is voltunk azok! - mosolyogtam
- Hidd el, ha rajtam múlik akkor nem emlékeznél az estére!
- Azt egyből gondoltam! Azért így is sikerült kicsit becsípni. Nem érzed?
- Ó, én már csak azt érzem ha a földön fetrengek, és nevetek a nagy semmin! - olyan volt mintha valami emléke visszatért volna, és azt idézte volna fel újra, olyan fejét vágott
Jobbnak láttam nem forszírozni a dolgot...
- Tök jó hogy nem voltam egyedül. Köszi!
- Ugyan, legalább most már tudom hogy jó fej vagy!
Jól esett hogy ezt gondolta.
- Hú - eszmélt fel -, nekem nem is erre kell jönnöm! - nevetett
- Mondtam én hogy megártott a pia! - mosolyogtam
- Jha! - nevetett tovább - Na puszi, majd találkozunk! - fordult meg, és hajította el a slukkot
- Szia! - intettem neki
Elővettem a telefonom megnézni hogy mennyi az idő. 3:43
Csodálatos.
Hazaértem olyan 20 perc múlva, hulla fáradtan, és semmire nem vágytam jobban, mint egy kis alvásra. Na jó. Talán egy valaki überelhette volna az ágyat, de Youngjae közelsége kivitelezhetetlen volt...