16. FEJEZET

Végre újra érezhettem, ahogy nyelve simogatja az enyémet, ahogyan táncot járnak, és el sem akarnak szakadni egymástól. Ahogy az izzadságtól kissé nedves nyakára csúsztattam a kezem, megremegett, és mikor meg akart támaszkodni az egyik polc szélében - aminek nekidőlve álltunk -, hangosan leesett róla egy üveg tisztítószer.
Youngjae kifújta a levegőt, majd lehajolt a levert tárgyért. Visszacsúsztatta azt a helyére, közben tekintetét egy másodpercre se vette le rólam.
- Mi baj volt, amikor Daehyunnal jöttél vissza az öltözőbe? Láttam hogy valami nem volt rendben. Már akkor tudtam, mikor visszaértünk és te nem voltál a helyeden. Aggódtam mert Dae is idegesen lépett le. Tudtam hogy utánad megy...
- Csak kiborultam egy kicsit. Te gondolom tudod hogy a Secret Love az...
- Igen, tudom, de ő a múltat írta meg. Biztos vagyok benne hogy már nem érez úgy.
- Értem, csak azért elég rossz volt ez így nekem hirtelen... Ne is beszéljünk róla. Én csak téged szeretlek! - csókoltam meg, mire karjai a derekam köré fonódtak és olyan szorosan tartott, hogy szinte minden porcikánk összeért. A csodálatos pillanatot az ajtó tompa moraja zavarta meg, minek hatására egyből eltávolodott tőlem olyannyira, hogy egy kívülállónak fel sem tűnt volna hogy mit csináltunk...
- Jajj! - lepődött meg a takarító mikor meglátott minket - Mit kerestek itt kedveskéim? - tette fel lágy, rekedtes hangján a kérdést
- Mi csak... - kezdtem volna bele
- Kiborítottunk egy pohár üdítőt, és szeretnénk feltakarítani, csak nem találtunk felmosót.... - folytatta Youngjae, aminek nagyon örültem, ugyanis megint jártattam volna úgy a szám hogy fogalmam se lett volna hogy mit mondjak
- Gyerekek, - célzott ránk, a kissé idősnek ható nő - majd én azt elintézem. Aranyosak vagytok, de ezek a nyámnyila Idolok mindent maguk után hagynak, és úgyis fel kell takarítanom, de azért köszönöm! - mosolygott és tette le a vödröt, amiben a felmosó volt
Youngjae arckifejezése kissé megváltozott a mondat után, én pedig az ajkamat harapdáltam nehogy kitörjön belőlem a nevetés.
A néni kitessékelt minket onnan, és magára csukta az ajtót.
- Meg ne szólalj! - intett le mikor látta hogy nyitom a szám
Nem foglalkoztam vele, egyszerűen csak kitört belőlem az elfojtott nevetés, ami addig fortyogott bennem. Jae is eleresztett egy kis mosolyt, látva reakciómat.

Nem is értettem hogy nem látta az öreglány hogy Youngjae idol, mert a fellépős ruhájába volt még, de nem is érdekelt mert jót röhögtem rajta.
- Youngjae! - jött oda hozzánk kicsit sietve Jongup - Gyere... tek - próbálta kijavítani magát, ami kicsit érdekesen sikerült
Nem értettem mire az a nagy sietség, de nem mondott semmi többet az előbb elhangzottaknál. Megint ott voltunk az öltözőbe, annyi különbséggel, hogy csak mi heten voltunk bent. Daehyun vetett rám egy lopott pillantást, majd a szónokló Himchanre figyelt mindenki.
- Arra gondoltam, hogy mi lenne ha egy kicsit elmennénk bulizni, még a nagy hajsza előtt...
- Himchan ez hülyeség! - vágott közbe Dae
- Hallgasd már meg! - intette le Guk, aki látszólag maga is szkeptikusan kezelte a dolgot
- Na szóval, - intézett egy erőteljes pillantást Dae felé, és folytatta - mivel holnap még - emelte ki az utolsó szót - nem lesz fellépés, így tök jó lenne ha elmennénk most még egyszer bulizni. Kiélvezni még a szabadságot úgymond. Van egy tök jó hely, ami már ugye nyitva van, mert már... - nézett fel az órára - mert már nagyban folyik az éjszakai élet. Szóval menjünk el a Hole-ba! - mondta ki a végszót, aminek hallatán kissé megmerevedtem
Az a szórakozóhely az, ahol dolgozom. Amibe ma nem kellett bemennem, de nem az a lényeg, hanem az hogy nem akarom hogy odamenjenek a fiúk.
- Az egy nagyon szar hely! - léptem fel az ötlet ellen - Én voltam már ott, és nagyon gáz az egész úgy ahogy van!
- Igen? - vigyorgott Himchan - Akkor jössz velünk és megszereted a helyet, mert én meg azt hallottam hogy nagyon jó!
- Igazat kell hogy adjak neki, - szólalt fel Guk - tényleg nem nagyon lesz alkalmunk rá, és most visszaöltözünk, és elmegyünk bulizni.
Igazából ahogy láttam, Guk szava hatással volt a fiúkra rendesen, és végül ők sem tétováztak hallgatni rá.
- Én biztos hogy nem megyek, és nektek sem kéne! - próbáltam még lebeszélni róla őket
- Noona! - karolta át a derekam Jongup - Lazíts egy kicsit. Rád fér! - mosolygott mint a tejbetök
Elkaptam Youngjae kissé szúrós tekintetét amit Upnak szegezett, ami akaratomon kívül is megmosolyogtatott abban a hülye helyzetben is.
Nem tiltakoztam tovább, mert láttam hogy nem lett volna értelme, csak gyanús lehettem volna max. Nem zavartatták magukat, simán elkezdtek öltözni előttem, mire én zavaromban azt sem tudtam hova nézzek.
- Öhm... akkor én most kimegyek! - mutogattam az ajtó felé, és már el is hagytam a szobát
Mikor kiértem az már szinte megváltás volt a benti, elég forró hangulat után. Alighogy kimentem, és a falnak támasztottam a hátamat, az ajtóhoz sietett egy kicsit ducibb koma, és berontott azon, majd magára vágta azt. Csak pislogtam hogy vajon ki lehetett az, de nem hallatszott ki semmi a beszélgetésből, ami valószínűleg bent folyt. Ezek után egy lágyabb ajtócsukódás következett, majd a kicsit mélyebb hangú duci hozzám intézett szavai.
- Nem tudom miért mentem bele, de légyszíves figyelj rájuk ha lehet, nem szeretném ha valamibe belekeverednének!
- Oké! - válaszoltam, bár nem nagyon tudtam hogy mire is, de láttam a férfi arcán hogy egy kicsit megnyugodott, csak közel sem annyira mint kellett volna... majd elment
Volt merszem egy apró kopogás után benyitni a fiúkhoz. Készen voltak hála az Égnek, és nagy vigyorral a fejükön vártak.
- Manager hyunggal is le van rendezve a dolog! -  mosolygott Zelo
Nagyszerű... - gondoltam magamban, de legalább rájöttem hogy ki volt az a férfi, aki leszólított
- Mehetünk akkor? - sürgetett Himchan mindenkit
Felvettem a táskámat és a kabátomat, majd már mehettem is a fiúkkal a szűk folyosón keresztül a kocsiig, ami ott állt nem messze a hátsó bejárattól. Mivel a cipőt nem cseréltem le, így majdnem belezúgtam Jae ölébe mikor segíteni akart a beszállásban, onnan bentről. Sűrű bocsánatkérés után levágtam magam mellé, majd Dae is ugyanígy cselekedett mellettem. Zelo és Up a hátunk mögött már helyet foglaltak, de mikor a volán mögött ülő Himchant megláttam, kissé összeszorult a gyomrom.
- Nem öl meg! - mosolygott Dae, mikor meglátta az arcomat
Azért a biztonság kedvéért elmondtam magamban egy imát, majd már meg is mozdult a kocsi.
Nagyon féltem az egésztől. Attól hogy Jongin észrevesz engem, aztán pedig a többieket, és hogy valami hülyeséget csinál csak azért hogy nekem rossz legyen.
A sötétített ablak üvege kicsit eltorzította a már erősen világító éjszakai fényeket. A gyomrom minden egyes méter után szinte amit megtettünk, egyre kisebb lett.
Síri csend honolt a kocsiban, talán ők is úgy el voltak mélyülve a gondolatikba mint én, vagy csak simán hangolták magukat az estére.
- Nem mehetnénk inkább haza? - próbálkoztam be ismét, mikor már szinte teljesen felemésztett a gondolata annak hogy én most velük oda elmenjek
- Danbi! - rakta Dae a kezét ez egyik combomra, amit szinte azonnal el is vett, mikor felfogta hogy hova tette - Leülsz valahová ha nem akarsz táncolni. Nem lesz rossz, már csak a társaság miatt sem. - ejtett egy félszeg mosolyt
Ha tudná hogy nem ez a bajom...
Nem sok időm nem volt ezen töprengeni, mert a kocsi leállt egy sötét utcában, valamivel a klub előtt. Ismertem az utcákat, hisz amikor sétálva jöttem dolgozni, volt időm nézelődni...
Dae kiszállt, majd engem is kisegített, utána pedig szorosan mellém állt Jae, aki az éppen kiszálló Up-ot és Zelo-t figyelte.
- Egyáltalán be lehet nekik menni? - intézte kérdését Guk felé, aki maga is egy pillanatra elgondolkozott a dolgon
- Szerintem elég idősnek tűnnek, de ha nem akkor majd visszajönnek a kocsihoz!
A bökkenő csak annyi volt benne hogy bárkit beengedtek, aki látszólag már elég érett volt, márpedig biztos voltam benne hogy ők azok.
Elsétáltunk a bejáratig, majd gondtalanul belibbentünk rajta. Akkor kapott csak igazán el a pánik. Aztán a következő dolog amitől kicsit összeszorult a gyomrom, az a nagy tömeg volt ami ismét fogadott, de Jae megfogta a kezem és el sem engedte azt, ameddig az ideiglenes helyünkre nem értünk. A puha bőre ahogy hozzám ért annyira jól esett, hogy szinte el is felejtettem hogy hol voltunk.
Megálltunk a tömegben, és táncolni kezdtünk. Fogalmam sem volt hogy merre voltak a többiek, tőlem ott lehettek a közvetlen közelemben is, nem vettem volna észere őket. Jae elengedte a kezem, nem értem hozzá, de a szemkontaktust egy percre sem szüntettük meg. Legszívesebben hozzá simultam volna, ám direkt figyeltem arra hogy ne történjen semmi. A válla felett átpillantva láttam, ahogy Zelo nagyon elvolt... Legalább ő elengedte magát.
- Elmegyek inni! - hajoltam a füléhez - Kérsz valamit? - kérdeztem
- Nem ihatok! De attól mehetek veled!
- Nem, majd elintézem egyedül! - mosolyogtam majd már mentem is a pulthoz, ahol Soomin kapálódzott már hogy vegyem észre
- Már azt hittem nem is veszel észre! Majd' kiestem a pultból hogy végre rám nézz, de nem reagáltál semmit.
- Nem is láttalak... csak most.
- Hát, komolyan... - csinálta látszólag a durcit - Mellesleg mit keresel itt? És ki volt az a pasi, aki úgy fogta a kezed mintha az élete múlna rajta? És a többiek? - árasztott el kérdéssorával
- Ők a barátaim és ide akartak jönni bulizni. Hidd el hogy le akartam beszélni őket róla, mert ez nem jó hely tudjuk mi ketten, de nem lehetett! - hajoltam a füléhez annyira, hogy majdnem felborultam a bárszékkel
- De ki volt az a koma? - húzogatta sejtelmesen a szemöldökét
- Ő is egy barát, de te hogy l...
- Én mindent látok! - válaszolt a be nem fejezett kérdésemre - Azért kíváncsi lennék Jongin fejére ha meglátna véletlen.. - vigyorgott
- Inkább nem akarom megtudni! Így is folyamatosan olyan érzésem van mintha itt lenne...
- Itt is van valahol, de ha kell akkor elbújtatlak, ne félj!
- Nem fogok bujkálni előle, csak nem akarok vele összefutni. Nem miatta jöttem ide, és nem is dolgozok most, szóval én is vendég vagyok mint akárki más.
- Na most hogy így mondod kapsz egy kis.... - nyúlt hátra ahol az italok voltak
- Vizet! - vágtam rá, ugyanis semmi kedvem nem volt inni
- Ó Istenem, terhes vagy vagy mi? - háborodott fel
- Hagyjál már! Vizet kérek egy pohárban, azt kész! - förmedtem rá, majd fordultam a táncoló embertömeg felé
A poharat szinte a kezem alá rakta, majd mikor azt a számhoz vettem volna éreztem meg az elég erős illatot. Lassan Soomin irányába fordultam.
- Baszd meg, én vizet kértem ne szórakozz már! - lettem dühös
- Te tényleg terhes vagy! - képedt el - Ha megiszod akkor elhiszem hogy nem vagy az! - vigyorgott
- Ó hogy... - néztem a pohárra - Ezt még meg fogod bánni... - öntöttem le a torkomon a pohár tartalmát, ami sebesen végig szántotta azt
- Na már hiszek neked!
- Megnyugtató, tényleg... - szorítottam össze a szemem a hülye érzéstől
- Adok még hogy leöblítsd! - nézett csillogó szemekkel
- Nem kell kössz. - Soomin szemei kicsit kikerekedtek, én meg csak néztem rá értetlenül, majd felfogtam hogy nem rám néz
Megpördültem a széken, és a lehető legmegfelelőbb személy állt a hátam mögött, engem méregetve. Jongin.

Egy szó nélkül szálltam le a székről, és tértem ki előle, ám megragadta a karomat, és maga elé rántott.
- Mit keresel itt? - hangzott a szájából, nyugodt hanglejtéssel, ami még engem is meglepett
- Eljöttem bulizni a barátaimmal, és megyek is vissza. - próbáltam szabadulni a szorításából
- Merész dolog idehozni a pasidat nem gondolod? - ült ki az az undorító mosoly a fejére, ami mindig megtalálható volt rajta az ilyen helyzetekben
Értetlenül néztem rá, nem tudtam hogy tud ő ilyeneket, de volt már vele kapcsolatosan egy-két furcsa szituációm...
- Csak hagyjál, most az egyszer, kérlek! - haraptam be az alsó ajkamat
Szorítása addig lazult, ameddig el nem engedett teljesen.
Egy darabon úgy csináltam mintha mentem volna vissza Youngjae-hez - ami nem is volt kétség - de előtte inni akartam még abból a nedűből, amivel barátnőm kínált meg. Szóval amikor láttam hogy Jongin mentes a pult környéke, visszamentem és kértem két pohárral a szeszes italból, mivel Jae-nek is vinni akartam, figyelmen kívül hagyva azt, hogy neki nem lehetett innia.
A két pohárral a kezemben "szambáztam" vissza a fiúhoz, aki szemmel láthatóan már kicsit hiányolta a jelenlétem, de annál jobban meglepődött azon amit a kezemben tartottam.
- Miért van kettő?
- Mert ketten vagyunk? - vigyorogtam
- De... Tudod...
- Jó, akkor megiszom mind a kettőt! - tűnt is el az egyik pohárból a tartalma
- Nem kéne neked sem!
- Csak most az egyszer! Én sem szoktam! - mosolyogtam, bár fogalmam sem volt hogy miért
Ezzel a másik poharat is kiürítettem. Innentől képszakadás.

-Másnap reggel-

Hasogatott a fejem, olyan volt, mintha szét akart volna repedni. Kinyitottam a szemem, és a saját szobámban voltam, de mikor oldalra fordítottam a fejem, Youngjae a hátán fekve aludt. A szemeim majd' kiestek a látványtól. Semmire nem emlékeztem hogy mi volt az előző este.
Hogy kerülhetett ide Youngjae... meg én is hogy keveredtem haza?
Ahogy körbetekintettem a szobát, a szemem megakadt a földön heverő ruhámon, majd mellette Jae nadrágján.
A takarót lassan felemeltem, és félve betekintettem alá. Csak a fehérnemű volt rajtam. Elkapott a pánik, és az sem segített rajta hogy Jae-n se volt több ruha, legalábbis felül semmi, a nadrágja meg a földön.
Úr Isten mit csináltunk...