3. FEJEZET

A kulcs elfordult a zárban. Dae előre engedett és mosolyogva figyelte a reakciómat. Tátva maradt a szám. Gondoltam hogy nem egy kis egérlyukban laknak, de ez azért mégis más volt így testközelből. A nappali nagyon szép volt, a konyhával egybe volt nyitva. A kettőt csak egy pult választotta el, ami előtt bárszékek sorakoztak. Na ezek aztán tudnak élni...

Miután kinézelődtem magam, feltűnt hogy üres a helyiség, vagyis rajtam meg Daehyun-on kívül nem volt senki kint a nappaliban. Kerestem a fiúkat, hisz Dae azt mondta fent vannak már. 

- Mindjárt felrángatom őket. Bocsi azt hittem felébredtek már, bár gondolhattam volna, hogy egyedül nem fog menni... - szólalt meg Daehyun

- Miattam fel ne ébreszd őket! Majd ha kipihenték magukat akkor kijönnek. -mosolyogtam

- Hát jó, de addig mit csináljunk? Nem hiszem hogy mostanában kihúzzák a belüket... Még csak hat óra van és mivel ugye ma nem kell bemennünk...

- Csinálunk reggelit! - vigyorogtam rá, mert tudom hogy egy kis haspók

- Te egy Istennő vagy! - nevetett

- Csak az a baj hogy nem túl nagy a választék, mert egyedül a rántottát tudom megcsinálni úgy, hogy nem égetem oda. - kicsit elszontyolodtam hogy ilyen béna vagyok

- Nem baj szerintem tök mindegy csak kaja legyen! - vigyorgott még mindig mintha az előbbi mondatomat meg se hallotta volna

- Akkor szerintem hozzá is láthatunk! - csaptam össze a tenyereimet, ami kicsit hangosabbra sikerült mint terveztem, így megrémültem hogy mit is tettem

- Nyugi, nem fognak erre felébredni! Hallanád hogy nekem milyen hangosan kell pakolásznom ahhoz, hogy miután sikertelenül normális ember módjára próbáltam felkelteni őket, egyáltalán kinyissák a szemüket...

- Jézusom mi lehet itt... Pedig még csak egy hete vagytok így. Mi lesz majd mondjuk két év múlva? - nevettem

- Sok turné lesz ha egyszer befutunk, és nem nagyon hiszem hogy sokszor leszünk itthon... - szomorodott el

- Reméljük hogy befuttok és sok turnétok lesz, bár rossz hogy nem lesztek itt... - szontyolodtam el én is.

Most gondoltam csak bele igazán, mi is vár rájuk és ezzel egy kicsit rám is, hiszen majdnem egyedül leszek, illetve tök egyedül. Dae-nek nem lesz se rám ideje se másra. Megismerkedik új emberekkel, és lehet hogy engem el is fog felejteni... Elhesegettem ezeket a gondolatokat a fejemből, és magamra erőltettem egy kis mosolyt. Nehogy már így teljen ez a nap! Ha már így alakult hogy itt vagyok, akkor ne szomorkodjunk...

- Na akkor csapjunk össze valamit mert már én is éhes vagyok! - vigyorogtam- De neked kell a tűzhely mellet állni mert én félek tőle!

- Ez most komoly? Milyen háziasszony lesz belőled?!? - mosolyodott el

- Jól van már na! Úgy kérlek szépen, hogy nem fogok főzni....... se

Daehyun hirtelen nevetésben tört ki, aminek láttán meg én nevettem. Hangos nevetésünkre egy ajtó vágódott ki és Jongup csoszogott ki rajta holt kómás fejjel.

- Mi van már itt? - dörzsölgette szegény a szemét

- Öhm.... Bocsi csak...

- Te itt vagy? - lett kicsit élénkebb

- Nagyon úgy néz ki. - mosolyogtam rá

- Hát azért hyung mondhatta volna hogy jössz... - célzott Dae-re

- Ha zavarok akkor megyek, én nem akartam....

- DEHOGYIS éppen hogy nagyon jó, csak mindenki kómás lesz mikor kijön, és az nem valami szép látvány.

- Jajj, emberek vagytok ti is! - küldtem felé egy biztató mosolyt

- Na akkor én be is megyek a fürdőszobába és nemsokára jön Zelo is mert ő is fent van már, de ne zavartassátok magatokat... Folytassátok ott ahol abba hagytátok...- ezzel bement a fürdőszobába és el is tűnt ott.

- Na akkor hűtő... - mentem a célpont irányába- Sokat esztek? - tettem fel a kérdést bár tök feleslegesen mert tudtam mi lesz a válasz. Valószínű ezért se válaszolt Dae. Nem tudom hány tojást vertem fel de jó sok volt vagy legalábbis elégnek látszott. Nem sok vizet zavart Daehyun, meg se szólalt, de mikor megfordultam hogy megkérjem gyújtsa meg a csodadobozt, Youngjae állt a hátam mögött.

- Sz-szia, hát te? 

- Itt lakom. -mosolygott

- Mármint hogy mióta vagy itt, és miért nem vettem észre?

- Dae már akkor lelépett mikor elkezdted csinálni a kaját, de nagyon belemerülhettél ha nem vetted észre. Én azóta itt állok. - mosolya még szélesebb lett

- Jaaa vagy úgy? - hülyén éreztem magam- Akkor nem segítesz egy kicsit? Félek a tűzhelytől....

- Ki se néztem volna belőled, de természetesen igen.

Meglepett hogy nem kezdett el egyből arra menni hogy milyen dolog az már hogy félek a tűzhelytől. Nem voltam rá büszke de mindenki fél valamitől, na én ettől... Megcsináltuk a kaját, addigra mindenki előszivárgott még Dae is, mint kiderült a főnökömet intézte. A pulton ettünk mert az úgy hangulatosabbnak tűnt mit az asztalnál.

- Hmmm... Ez mennyei noona! - hangzott Zelo hangja félig teli szájjal

- Nem csak az én érdemem! Youngjae segített nekem! - mosolyogtam Youngjae-re mire ő csak meglepetten nézett rám, aztán ő is viszamosolygott. Dae torokköszörülése szakította meg a szemkontaktust közöttünk.

- Felveszünk szakácsnak esküszöm! - dörmögött Yongguk

- Akkor járnátok csak nagyon rosszul! -nevettem- Ezt ti is megtudjátok, illetve ezt mindenki megtudja csinálni. Nem is tudok főzni se..

- Majd megtanulsz, nyugi már! - szólt közbe Himchan

Semmire valónak éreztem magam. Nem pont emiatt, de akkor se éreztem azt, hogy bármire is jó lennék.

A fiúk megköszönték a reggelit és még puszit is kaptam Zelo-tól ami nagyon meglepett de örültem neki. Mindenki leheveredett a kanapéra mint aki jól, végezte a dolgát és nézték a TV-t. Én addig mosogattam amiben Youngjae segített. Nem szóltunk egymáshoz. Szerintem mind a kettőnk a fiúk ökörködését hallgatta, amíg Yongguk elő nem állt egy ötlettel:

- Mi lenne ha este megnéznénk egy horror filmet?

- Ez most komoly kérdés volt? - nézett rá unottam Jongup- Az ilyet válaszra se méltatom... - fordította el a fejét

Nem szóltam bele a témába, hisz semmi közöm nincs hozzá, hogy ők mit fognak este csinálni.

- Neked is megfelel Danbi? - szólt Himchan hozzám

- Én otthon nézek valamit, ti meg itt. Tökéletes.

- Nem-nem, te is nézed velünk! Itt maradsz, de ha akarsz itt is aludhatsz!

- Őőő - jutott eszembe, hogy ma be kell mennem a bárba hisz megígértem Jonginnak- nem hiszem hogy túl jó ötlet ez...

- Dehogy nem, itt leszel jó? Van kaja, van pia, van jó társaság, mi kell még?

- De a film után megyek... - adtam be a derekam. Végülis az még belefér, így még be is érek és még haza is tudok menni készülődni

- Legközelebb nem úszod meg ennyivel! - kacsintott Zelo

A nap gyorsan eltelt, pedig nagyon jól éreztük magunkat. Ebédre rendeltünk két óriás pizzát, és egy csomót megettem belőle a srácok néztek is hogy mit csinálok, de nem szóltak rám. Közelebb kerültem a fiúkhoz, és úgy viselkedtünk mintha ezer éve ismernénk egymást. A társaságukban feloldódtam, pedig az új emberekkel nem szoktam ilyen felszabadult lenni...

Ütött az óra és Yongguk úgy érezte, hogy ideje berakni a filmet, amit nem is bántam, mert nem akartam nekik gyanús lenni hogy itt hagyom őket a film a közepénél...

Mindenki elhelyezkedett, én és Youngjae a földön ültünk Zelo és Himchan mellettünk feküdtek, a többiek meg ültek a kanapén. Gőzöm nincs hogy mit néztünk, bár százszor el lett mondva de egyszer se figyeltem oda. Nagyon be voltam kakilva, mert nem nagyon bírom az ilyen durva filmeket amikben minden második megmozdulás fej lehullást, vagy sikítást eredményez. Nem akartam hogy miattam ne nézzék azt amit akarnak, ezért nem szóltam nekik hogy én nem szeretem az ilyet. Egyik jelenetnél annyira megijedtem, hogy félelmemben azt se tudtam mit csinálok, és odabújtam Youngjae-hez. Nem szólt semmit csak átkarolt és így is maradtunk. Nem volt kényelmetlen csak nagyon furcsa. Nem tudom hogy ő hogy érzett de nekem kicsit gyorsabban kezdett dobogni a szívem a normálisnál. Youngjae vállára hajtva fejem sötétült el minden....