4. FEJEZET

~Youngjae szemszöge~

Nagyon meglepődtem mikor félelmében odabújt hozzám, bár nem mondom jól esett. Átkaroltam, hogy biztos biztonságban  érezze magát. Nem is olyan kemény ő, mint amilyennek szeretne látszani. Mikor ránéztem, éppen a pulcsimon szúrt ki egy pontot és azon bambult. Észre se vettem hogy elaludt, csak mikor enyhült a szorítása, amíg végül a kezei az ölembe nem landoltak. Kicsit kényelmetlen volt hogy ott volt a keze, bár tudtam hogy nem szándékosan, de mégis férfiból vagyok.

Mikor vége lett a filmnek a fiúk már kezdtek volna hangoskodni, és kitárgyalni mi tetszett nekik és mi nem, mikor leintettem őket hogy maradjanak csendben. Először értetlenül néztek rám majd meglátták, hogy Danbi alszik. 

Bevittem a lányt a Daehyun-nal közös szobánkba, és lefektettem az ágyamra. Betakartam és néztem egy darabig békés arcát, majd megfordult és nyakig felhúzta a takarót. 

Elhagytam a helyiséget és megcsináltam magamnak a kanapét úgy, hogy kényelmes legyen nagyjából. Danbin és az az érzelmeimen gondolkoztam, hogy most mi történik velem, amíg az álom el nem nyomott.

~Danbi szemszöge~

Reggel egy halk ajtó csukódásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem nem várt dolog fogadott. NEM OTTHON VOLTAM! Hirtelen bevillant hogy nem mentem be dolgozni... Ki fognak nyírni... 

Nem érdekelt már, mert ezen nem lehet javítani, szóval nem is kapkodtam a felkeléssel. A tegnapi ruhámban voltam, a táskám pedig szembe hevert egy széken. Jobb oldalt volt egy üres ágy. Valaki nagyon szeret hajnalok hajnalán kelni, ha már nálam is hamarabb fent volt... 

Félve nyitottam ki az ajtót, és léptem ki a nappaliba. Üres volt. Egy lélek se tartózkodott kint. Utam a fürdőszobához vezetett aminek csukva volt az ajtaja, de mégis beléptem.

Daehyun állt a tükör előtt egy szál alsógatyában... Engem nézett tágra nyílt szemekkel. Becsuktam az ajtót és elmentem onnan, mint aki nem is látott semmit az előbb. Egy poharat vettem a kezembe amit megtöltöttem vízzel és inni kezdtem, mikor megláttam Youngjae-t a kanapén aludni. Leraktam a poharat a pultra, és oda mentem hozzá. Olyan édes volt így alvás közben... Csak néztem, és néztem, mikor Daehyun kijött a fürdőszobából: 

- Te mit csinálsz? - suttogott

- Őőő... csak megigazítottam a takaróját, mert már majdnem leesett a földre. - tartottam Dae irányába- Megvárjam míg felkelnek és úgy menjek el, vagy mehetek? 

- Várj egy picit!

Ezzel Daehyun benyitott a szobákba és felkeltette a fiúkat. Azt hittem megfojtom de gondoltam egyet, és leguggoltam a kanapé mellé ahol Youngjae aludt, és el kezdtem simogatni az arcát. Végül is biztos jobb ez mint az, hogy Dae lehúzza róla a takarót... Mocorogni kezdett és a fejére húzta a plédet.

- Jó reggelt! - hajoltam közelebb hozzá és suttogtam

Nem mozdult semerre, aztán fáradt reggeli hangon csak ennyit mondott:

- Mennyivel jobb erre kelni mint Daehyunra...

- Köszönöm hogy aludhattam az ágyadban! - hangomon valószínűleg hallatszott hogy mosolygok

Lehúzta a takarót magáról és felült.

- Nincs mit! - mosolygott féloldalasan

- YOUNGJAE!! - hallatszott Dae éktelen kiáltása

- Már fent van! - álltam fel 

- Akkor oké... - nézett minket jó alaposan

Mindenki elkezdett készülődni én meg csak néztem őket egy pohár víz társaságában. Yongguk nagyon hamar kész lett így bevállalta, hogy elvisz haza, bár mondtam hogy nem kell, de erősködött. 

Mindenkit végig ölelgettem, és utána már mentünk is a lifttel lefelé. Beszálltunk a kocsiba, és nagyon nyomasztott, hogy egy szót sem váltottunk ebben a két percben.

- Tök jó volt nálatok! - törtem meg a csendet

- Jó volt veled! - mosolygott- Tudod kicsit szkeptikus voltam veled szemben az elején, mert mikor beszélt rólad Daehyun, akkor nem nagyon tudtalak hova tenni. Nem tudtam eldönteni hogy te most egy jó barát vagy-e, vagy csak olyan aki Dae közelében akar maradni és mindenféle hátsó szándékai vannak...

- Akkor most már tisztázódtam a fejedben? 

- Teljes mértékben látom hogy te egy nagyon szeretni való lány vagy, aki nagyon jó barát! De egy valami nagyon kíváncsivá tesz benned...

- És mi lenne az? - lepődtem meg

- Az hogy ennyire törődik veled Youngjae...- Hallgattam. Nem tudtam erre mit mondani hiszen amikor a közelembe van Jae akkor kétszer olyan gyorsan dobog a szívem, és nem tudom mit tegyek - Soha nem viselkedik így senkivel akit még csak most ismert meg. Két nappal ezelőtt amikor elfutottál, már akkor furcsa volt nekem hogy ő miért ment utánad, hisz abban a helyzetben nem neki kellett volna. Azt is észrevettem hogy te is máshogy viszonyulsz hozzá...

- Én tudod... Engem soha senki nem szeretett igazán. Mindenki csak egy eldobni való, egyszer használatos valakit lát bennem. Nem éreztem még azt hogy valaki szerelemből van velem. Volt olyan srác akibe szerelmes voltam, legalábbis úgy éreztem, de ő is ugyan olyan volt mint a többi. Csak az érdekli őket hogy jól  teljen az éjszakájuk és aztán mintha nem is léteznél - fakadtam ki. A sírás szélén álltam de erős akartam maradni

- Sajnálom hogy ilyeneket kellett megélned! Nem ezt érdemled! Egyszer, talán nem is olyan soká megtalálod azt a férfit aki szívből fog szeretni!

Eleresztettem egy keserű mosolyt, és néztem ki az ablakon. Az egyel hamarabbi utcánál szóltam, hogy kirakhat engem.

- Vigyázz magadra! Hétfőn találkozunk! - kacsintott

-Oké. Szia! 

Nem értettem mi volt ez a " Hétfőn találkozunk!" duma. Siettem haza és igyekezetem mindent kizárni a gondolataimból. 

Felbaktattam a lépcsőn, kinyitottam az ajtót, levágtam a táskámat és már rohantam is a fürdőbe letusolni és ruhát cserélni. Annyira siettem, hogy fürdés végén vettem észre hogy ruhát nem is vittem be, ezért magam köré csavartam a türcsit és mentem a szobámba valami gönc után nézni. Majdnem szívrohamot kaptam mert az ablak előtt Jongin állt.

- Azt hittem már sose végzel... 

- Te hogy kerülsz ide? Hogy jutottál be? - vontam kérdőre

- Én úgy jöttem ide, mint ahogy te nem jöttél tegnap este!

- Én menni akartam csak...

- Csak? Csak a kis barátaiddal enyelegtél? - lett dühös

- Mit tudsz te erről? Semmi közöd hozzá! Soha nem késtem, mindig bementem és most az egyszer nem, ami nem is volt szándékos és ide kell jönni és számonkérni?!

- Na ide figyelj! - mászott a képembe és támaszkodott a falhoz mindkét kezével, ezzel elzárva az utamat- Én még mindig a főnököd vagyok te pedig a beosztottam! Emlékezz vissza hogy könyörögtél hogy megkapd ezt a munkát, mert különben az utcán végezted volna! Több tiszteletet várnék, és azt hogy nem hagysz cserben! -tartott egy kis szünetet majd folytatta - Egy valamivel tudnál kiengesztelni.... - simított végig combomon célzásként - Ajkai közeledtek az enyémekhez, míg végül tépni nem kezdte párnáimat. Nem csókoltam vissza, amit észre is vett és nézett rám, hogy akkor most mi van.

- Te komolyan azt hitted hogy majd belemegyek ebbe? 

- Nem is értem mi bajod van. Mindenki ölni tudna értem, hogy velem lehessen te meg... 

- Pontosan az ilyen férfiaktól amilyen te vagy, nem vagyok olyan mint amilyennek akarsz. Soha nem fogok veled lefeküdni! Nem tudom miért nem tudod felfogni! Most megtanulod, hogy nem kaphatsz meg mindent!

Vigyorogva nézett rám, mintha csak a falnak beszéltem volna. 

- Este várlak! - nyomot egy puszit a szám szélére amit sajnos nem tudtam kikerülni

A fal mellett álltam még mindig és hallottam ahogy becsukja az ajtót. Előre meredten haladtam az ajtó felé, hogy bezárjam azt. Felöltöztem és lementem a legközelebbi kisboltba bevásárolni. A telefonomba írtam egy listát hogy mit kell vennem, majd meglepődve vettem észre, hogy a fiúk száma benne van a névjegyzékbe. Megmosolyogtam a kis akciójukat, amit valószínűleg akkor csináltak amikor aludtam. 

Fél nyolckor elkezdtem készülődni az estére. Kicsit erősebb smink, magassarkú és koktélruha. Ez jellemzett engem minden hétvégén este. A sok különbféle ruhát mind Jongin vette, hogy csak is ezeket viselhetem. Nem szerettem ezt az egészet, de meg kell dolgozni a pénzért. Youngjae arca jelent meg lelki szemeim előtt... Csak ez tudott erőt adni a ma estéhez...