5. FEJEZET

Fülsüketítő zene, füst, alkoholszag keveredve dohányéval, villódzó fények minden színben, részeg táncoló emberek mindenhol. Ez jellemezte a helyet.
Mentem váltani Soomin-t aki este 8-tól volt itt, és most a legnagyobb forgalomba nekem kell beállni. Utáltam ezt a helyet. De nem csak ezt, hanem az összes ilyen fajta mocskos klubbot. Itt WC-re se szabad elmenni, mert félő hogy valamelyik vadbarom letámad. Persze attól függetlenül muszáj bemenni oda.
A sok ember körülölelte a pultot ahol próbáltam a munkámat végezni. Rühellem ha az emberek néznek. Nincs jobb dolguk? Hát persze... Csak arra várnak hogy minél több italt az orruk alá rakjak és akkor indulhat, vagy folytatódhat a buli.
Sose szerettem a piát. A szaga, az íze is undorító. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem nyúltam hozzá néha napján én is.
Vannak hullámok hogy mikor jönnek az emberek inni. Valamikor tömötten állnak mindenfelé nyálcsorgatva egy kis pia után, valamikor meg senki nincs, mert mindenki az előző kör hatása alatt van, vagy éppen el van foglalva...
Furcsa nézni a történéseket az én szemszögemből. Millió történetet lehet látni akkor is, ha az ember csak egy bizonyos helyre fókuszál. Nem egyszer láttam már lányokat, akiket elvittek erőszakkal, és senki nem segített, vagy azért mert nem látta senki, vagy azért mert nem érdekelt senkit.
Egyszer régen segíteni akartam egy ilyen, legalábbis hasonló helyzetbe lévő lányon, de kaptam egy hatalmas pofont valamelyik kedves úrfitól és elmentek. Később le is lettem tolva emiatt, mert "nehogy ne jöjjenek vissza mert akkor bevételtől esünk el!".
Azóta nem is próbálok segíteni. Egyszerűen nem tudok... Kegyetlen az élet mindenkivel.
Jongin lejött az irodájából és ellenőrizte hogy itt vagyok-e. Küldött felém egy hatalmas vigyort. Legszívesebben bemutattam volna neki, de csak dobtam neki egy hamis mosolyt.
Arra gondoltam vajon most mit csinálhatnak a fiúk. De főleg Youngjae...
Folyton csak rá gondolok... Lehet hogy ez... Soha senki iránt nem éreztem ilyet. Ez valami olyan ami megmagyarázhatatlan. Vagyis lehet rá magyarázat, de azt magamnak se tudom bevallani...
Gondolkoztam azon amit Yongguk mondott, hogy nem szokott senkivel így viselkedni. Akkor velem miért tesz másként? Teljesen összezavar. Egyszerűen nem tudom mi folyik körülöttem.
Daehyun is idegesít ahogy ránk néz. Mindig elkapja a félreérthető pillanatokat... Pedig ő tudhatná a legjobban, hogy én aztán nem szoktam senkivel kikezdeni...
Eszmefuttatásomból egy duruzsoló hang rántott vissza a valóságba:
- Feljönnél az irodámba? - Jongin
Nem szóltam semmit csak mentem az "oroszlánbarlangba". Jongin jött utánam és becsukta az ajtót, ami már jól is esett, mert ide nem hallatszik be az a hangos zene ami kint megy.
- Legközelebb is te mész előttem a lépcsőn! - mosolygott perverzen
- Komolyan mondom ha nem kellene a pénz, már rég itt hagytalak volna! - fújtam ki idegesen a levegőt
- De kell, szóval maradsz a fenekeden! Olyan feszült vagy... Kéne neked valami...
- Ha most ezért hívtál fel akkor már megyek is... - forgattam meg a szemeimet. Nagyon unom már. Ha nem ezt csinálja, akkor meg beszólogat... Seggfej
- Igazából csak azt szeretném tudni, hogy mi az a folt a csuklódon! - meglepett
- Ja hogy ez? - mutattam a foltra- Á ez semmi, csak egy barom az utcán fellökött.
- Ühüm, és véletlenül nem szóltál be neki és akart elvinni a barátaihoz hogy jól megagyaljanak? - húzta fel a szemöldökét
- Te e-ezt most? Hogy? - dadogtam
- Messzire nyúlik a kezem drágaságom... Jobb lenne ha nem keverednél ilyesmikbe!
- Az én dolgom! Nem szándékosan csináltam, de nem is tudom mit magyarázkodok itt neked, amikor semmi közöd nincs hozzá!
- Én meg azt nem tudom hogy nem veszed észre, hogy a kis barátod mennyire fülig szerelmes beléd...
- Hát te hülye vagy! Mi most egy emberről beszélünk? Dae? Nem is ismered, és még mindig nem tudom honnan tudsz arról egyáltalán, hogy ott volt. Itt fejezzük be ezt a beszélgetést mielőtt még kiderül hogy megfigyeltetsz, mert esküszöm feljelentelek. Beteg vagy! Ilyen hülyeségeket... - vágtam be az ajtót
Ez teljesen kész van. Nincs jobb dolga mint az én életembe beleszólni meg keverni a szart? Még hogy Dae... Komolyan...
Visszamentem a helyemre mikor Jongin már megint lejött hozzám, de csak nézett és semmi mást nem csinált.
Arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Fogalmam sincs hogy hogyan tud ez mindent ami történt, de lehet jobb ha ezt köd takarja. Már a nem létező tököm is tele volt ezzel az estével, és már alig vártam hogy haza menjek.
Letudtam a hétvégém legrosszabb részét. Mehettem haza. Hajnali 4-kor baktattam a még mindig sötét utcán, és elkezdett szállingózni a hó. Amúgy is fáztam és a cipőt is már úgy volt hogy elhajítom, de még most ez is.
- Ajj - adtam hangot belső tombolásomnak, de csak halkan
Sietősebbre vettem lépteimet, hogy minél hamarabb otthon legyek, amikor megcsörrent a telefonom. Na még ez is..
Meg se néztem ki az, már vettem is fel.
- Igen? - szóltam bele egyből
- Oh nem gondoltam volna hogy felveszed, meg már későn jutott eszembe hogy valószínűleg alszol... - hallatszott Youngjae hangja. Ledermedtem. Legszívesebben toporzékoltam volna mint egy kis pisis, aki megkapta álmai egyszarvúját, de csak ennyit mondtam:
- Öhm, egész éjjel nem tudtam aludni, szóval most egy kicsit jobb hogy nem a falat nézem. - mondatom végére elmosolyodtam. Még jó hogy nem lát....
- Azt szerettem volna kérdezni, hogy nem-e lenne kedved velem reggel meginni egy kávét?
- Persze, miért is ne... De neked nem lesz semmi próbád meg semmi?
- Háát igazság szerint lesz, de a fiúk nevében is mondom hogy szeretnénk ha látnád hogy gyakorlunk.
- Ooh az tök jó lenne, de nem szeretnék zavarni...
- Te mindig ezzel jössz? - hallottam a hangján hogy mosolyog- Nyugodtan gyere! Majd megyünk együtt jó?
- Ha te mondod akkor oké! Mennyire reggel menjek és hova?
- Megyek érted, csak gyere ki a buszmegállóba és felveszlek jó?
- De még mindig nem tudom hogy mikor! - nevettem
- Jaaa, hát ha nagyon unatkozol akkor kijöhetsz egy óra múlva is, de akkor először nem reggelizni megyünk!
- Unatkozok, szóval ott leszek egy óra múlva.
- Rendben. Akkor, nem sokára... Szia!
- Szia!
Nyomtam ki a telefont. Azt se tudom mit beszéltünk ebben a fél percben, de még mindig a hatása alatt voltam. Utamat folytattam, hisz megálltam nehogy hallatszódjon a telefonba, ahogy kopog a cipőm.
20 perc múlva már a kabátomtól szabadultam meg otthon, és istenkedtem ahogy kinéztem az ablakon hogy zuhog a hó. Biztos nem úsztam meg a jó kis náthát de ez van. Kicsit aggódtam hogy hogy fogom átvészelni ezt a napot, mert egy percet se aludtam.
Azon gondolkoztam vajon mit vegyek fel, majd eszembe jutott az a szörnyű időjárás ami kint uralkodik, és máris a jól bevált téli szettemet aggattam magamra, ami nem állt másból mint egy farmerből és egy vékonyabb hosszított kötött felsőből.
Kicsit fáradt volt az arcom, így a sminkemet is lemostam és a kis natúr szempillaspirált tettem fel.
Épphogy végeztem már vettem is fel a kabátomat, és a bakancsomat és rohantam a buszmegállóba. A közelébe érve kicsit lassítottam, mert láttam hogy még nem állt ott a kocsi. Észrevettem hogy már csak szemerkél a hó, valamint világosodott. Mikor lett ennyire hideg?
Alighogy odaértem a "helyemre" már jött is Youngjae és beszálltam a kocsiba.
- Szia! Basszus milyen rohadt hideg van... Itt meg milyen jó - mosolyogtam
- Pedig jó vastagon öltöztél ahogy nézem, mert olyan vagy mint egy kis pingvin- nevetett
- Naaaaa! Ne legyél már ilyen! - nevettem én is- Most hova fogunk menni? - kezdtem kicsit komolyodni
- Én arra gondoltam hogy elmehetnénk a Han folyóhoz... Olyan szép ilyenkor télen...
- Lehet hogy most hülyének fogsz nézni ,de én még egyszer se láttam a Han folyót. Soha nem mentem el megnézni, pedig nem is vagyok tőle annyira messze, de valahogy mégse...
- Akkor ezt megtiszteltetésnek veszem hogy velem látod először! - húzta ki magát büszkén
- Mondhatnám én is ezt! - néztem rá
Elindult a kocsi, és olyan negyed óra kocsikázás után álltunk le, és szálltunk ki belőle. Az a kis hó ami esett az csak arra volt jó, hogy csússzon az út, semmi másra. Nem is tudom melyik parkon vágtunk keresztül, csak arra figyeltem hogy kövessem Youngjae-t. Egyszer csak megállt, és nézett rám én meg rá. Elmosolyodott, én meg csak utána pillantottam a lényegre, ami miatt volt ez az egész.

Csodálatos volt ahogy ki volt világítva a város és ahogy kicsit világosodott már. Tátva maradt a szám. Most az se érdekelt hogy mindjárt szétfagyok.
- Tetszik? - ragadott kissé ki az álomvilágból a fiú hangja
- Nem is tudom hogy nem jártam még itt. Ez fantasztikus! Köszönöm! - öleltem át. Erre a mozdulatomra, én magam is kissé meglepődtem, de valahogy éreztetnem kellett vele mennyire hálás vagyok.
- Ne köszönd! Én köszönöm hogy elhozhattalak ide! - puszilta meg a fejem búbját
Annyira meghitt volt ez a pillanat, nem akartam hogy vége legyen...
- Nem ülünk le? - biccentett a fejével a pad felé
- De, persze.
Leültünk jó szorosan egymás mellé, hisz szerintem mind a kettőnk fázott mikor rákérdezett:
- Fázol nagyon?
- Eléggé.. - szomorodtam el
- Nyugodtan ide bújhatsz hozzám! Nem harapok! - mosolygott rám biztatóan
Nem is gondolkoztam csak tettem amit mondott. Átkaroltam és ő is engem. Tényleg sokkal jobb volt.
Furcsa volt számomra, de teljesen biztonságban éreztem magam a karjaiban. Gondolkoztam, és közben gyönyörködtem a csodálatos látványban, ami még mindig elkápráztatott. Nem  szóltunk egy szót se. Néma csendben ültünk, de nem volt benne semmi kínos, hisz gondolom ő is el volt foglalva a gondolataival...