6. FEJEZET

Egyszer csak megint esni kezdett a hó. Amúgy is hideg volt de ez még kicsit rá is segített... muszáj volt már szóvá tennem akármennyire nem is akartam, ezért elhúzódtam tőle és a szemébe néztem:
- Nem megyünk valami meleg helyre? Nem akarom itt hagyni ezt a látványt, de a hó is elkezdett esni és..
- De persze, én is fázok csak olyan jó volt így...
- Milyen piros az orrod! - mosolyogtam
- Neked a füled is!
Úgy csináltam mint aki bevágja  a durcit, és arrébb is csúsztam de nem bírtam ezt se komolyan megcselekedni... Felállt, és felém nyújtotta a kezét segítségképpen a felálláshoz. Kezemet belehelyeztem az övébe, és felhúzott de majdnem seggre ültem, mert úgy csúszott a föld, de persze csak pont ott ahol bénáztam. Az kellett volna még hogy eltaknyáljak....
- Figyelj a lábad elé, mert néhol tényleg nagyon csúszik, és nem akarom hogy bármi...
Ki se bírta mondani, máris akkorát estem, hogy csak nevetni tudtam rajta.
- Jól vagy? - kérdezte ő is nevetve
- Persze-persze! - úgy röhögtem hogy alig bírtam megmozdulni
- Na azért keljél fel, mert felfázol! - és ismét a kezét nyújtotta
Leporoltam magam, és nagyon fájlaltam a fenekemet hisz jól leültem...
Kint sétáltunk az utcán, nézve valami kajálda vagy kávézószerű helyet magunknak, mikor megtaláltuk a megfelelő helyszínt, ráadásul a kocsira is rá lehetett látni onnan. Tökéletes.
Leültünk az ablak melletti asztalhoz, és már ki is hozták a kávéinkat.
- Hmmm... De finom... Remélem feléledek ettől... - adtam ki belső gondolataimat- Nagyon szarul nézek ki? Reggel már úgy voltam, hogy ilyen fejjel nem megyek utcára...- nevettem
- Nem tudom miről beszélsz... Szép vagy, csak kicsit fáradt az arcod...
Olyan piros lehettem hogy legszívesebben elnézést kértem volna, és eltűntem volna a mosdóban. Belekortyoltam a kávémba, és csak néztem rá.
- Te most elpirultál? - jelent meg egy féloldalas mosoly az arcán
- Hogy én? Dehogyis...
Hirtelen megszólalt a telefonja. Mondta hogy Himchan az, szóval nem ment arrébb felvenni a telefont. Pont jókor...
Az ühüm meg az aham-ozást leszámítva, nem sokat lehetett hallani a vonalnak ezen oldaláról. Youngjae letette a telefont, és keserédes mosollyal kezdte monológját.
- Az van, hogy be kell mennem gyakorolni most. Tudom hogy azt mondtam hogy maradhatunk még, de ez most nem így alakult... A jó hírem az, hogy ugyanúgy jöhetsz velem mint ahogy eredetileg megbeszéltük.
- Akkor jó. Indulhatunk is!
- Azért igyuk meg nyugodtan ezt a kis kávét, jó? Izgatott vagyok amiatt hogy mit szólsz majd a koreográfiánkhoz, meg persze a számhoz...
- Biztos vagyok benne hogy zseniális, pedig még csak Daehyun-t hallottam közületek... Tényleg, azt se tudom ki micsoda a csapatban... -lógattam az orrom
- Minden kiderül majd... - nézett rám sejtelmesen
Kifizette Youngjae amit ki kellett, és már mentünk is a kiadóhoz. Furcsa volt visszacsöppenni a valóságba egy ilyen reggel után. Egy kérdés azonban még mindig nagyon fúrta az oldalamat:
- Mi lesz a nevetek? Bár ez csak egy mellékes információ - vigyorogtam
- Huh! Te még nem is tudod! Bocsi! - mosolygott- B.A.P ami csak annyit tesz hogy Best Absolute Perfect.
- Hoppá! Kis szerények! - nevettem- Majd meglátjuk találó lesz-e...
- Bízok benne.
Az út további részében nem beszélgettünk. Szólt a rádió, és néha beleénekelt Youngjae. Nagyon meglepődtem, de nem tettem szóvá csak hallgattam. Csodálatos nyugtató hangja volt. A beszéd hangja is nagyon lágy, de amit hallottam így éneklésből az is az volt. Hát legalább azt megtudtam milyen jó hangja van. Na majd ha hallok valami számot tőlük, kiderül mennyire jó...
Oda is értünk a kiadó épületéhez. Elég nagy volt, de azért nem egy 100 emeletes felhőkarcolót kell elképzelni. Csak álltam, és néztem a nagy halványzöld épületet.
- Na menjünk, a többiek biztos várnak már - indult el velem- de előtte lejössz velem a stúdióba!
Az épület előterében volt egy ajtó ami levezetett a föld alá, ide mentünk be. Leértünk a stúdióba és leültünk a székekre.
- Készen állsz?
- Nem tudom mire de igen! - mosolyogtam rá, persze tudtam miről beszélt
- A kedvenc dalomat fogom most megmutatni erről az albumról. - és már el is indította

Előre nézve kiszúrtam egy pontot, és azon hagytam a tekintetem. Hallgattam a zenét, és egyszerűen annyira magaménak éreztem a szövegét, és annyira szép volt, hogy bekönnyeztem. Nem akartam elsírni magam, hisz az milyen lenne már, de nagyon közel voltam hozzá. Daehyun ahogy énekelt az valami fantasztikus volt. Furcsa volt ilyen szöveget hallani a szájából.
Mindenkinek a hangját felismertem azonnal. Yongguk zseniálisan rappelt Zelo-val együtt. És Youngjae.... Eszméletlen ahogy csak a puszta hangjával beletipor - jó értelemben -  az ember lelkébe.
- E-ez... nagyon szép volt... - emeltem rá könnyes szemeimet
- Na gyere ide! - mosolygott rám megértően
Beleültem az ölébe és átöleltem. Annyira furcsa volt most megint ilyen közel lenni hozzá...
Eltávolodtam tőle, és egymás szemébe néztünk. Annyira kívántam a közelségét, mint még talán soha. Ajkai közeledni kezdtek, míg végül hozzá nem értek az enyéimhez. Megcsókolt.
Visszacsókoltam, mikor egy hangra lettünk figyelmesek.
- YOUNGJAE! DANBI! - hallatszott Jongup hangja
Hirtelen szétrebbentünk, és semmi nyoma nem volt az előbbieknek mikor Jongup benyitott.
- Na végre! Láttuk a kocsit, csak ti nem jöttetek fel, ezért gondoltam megnézlek titeket hátha itt vagytok. - mosolygott
- Igen itt vagyunk... - szólt Youngjae
- Akkor menjünk a táncterembe gyakorolni! Danbi! A tiéd a megtiszteltetés, hogy nézhetsz minket! - húzta ki magát büszke vigyorral
- Óóóó, hülye lettem volna nem eljönni... - erőltettem egy kis mosolyt magamra
Hogy tud ennyire rosszul időzíteni? Lehet pont jókor jött? Nem tudom...
Jongup elhagyta a szobát, és már mentünk is utána. Mivel a fiú hallótávolságba volt, így egy árva szót sem váltottunk, bár lehet akkor se, ha nem lett volna ott.
Mikor beléptünk a táncterembe, a fiúk a földön ültek és valamiről beszélgettek.
- Csakhogy itt vagytok már! -jött oda hozzám először Zelo és megölelt
Mindenkit végigölelgettem, és utána leültettek a földre, velük szemben és máris indult a zene.
Azzal a számmal ellentétben amit Youngjae mutatott ez egy nagyon erőteljes férfias zene volt. Tele volt energiával. A mozdultatok határozottak voltak. Igyekeztem mindenkit figyelni, kinek mikor mozog a szája ki mikor énekel.. Ahogy láttam jó fárasztó is lehetett, mert mikor vége lett a fiúk csapzottan fetrengtek a földön. Az se tudtam mit csináljak, de aztán rájöttem hogy a víz nem árthat nekik, így odavittem mindenkinek egy üveggel, és hálásan megköszönték.
- Na? Tetszik? - ült fel Himchan miután kilihegte magát
- Ha így folytatjátok, ti lesztek Korea legnevesebb bandája - kacsintottam rá
- Úristen! Te még nem is láttad a zseniális bemutatkozásunkat, amit Yongguk hyung talált ki - pattant fel Zelo
Felkaparta a többieket is a földről, és következhetett a karizmatikus bemutatkozás.

Uri B.A.P Yes Sir!

- Mondom én! - mosolyogtam
Nyilván most nem kezdtek el véresen komolyan gyakorolni, hiszen az nem hiszem hogy olyan mint amit láttam. Már odáig fajultak a dolgok, hogy elkezdtek nekem Secret-et táncolni meg ilyenek, mikor leültünk egy körbe és beszélgettünk.
- Emlékszel milyen béna voltál tesiből gimiben? - nevetett Dae, a felém szegezett kérdésen, és gondolom az emlékeken ami eszébe jutott
- Ha-ha - vágtam rá
- Mert milyen volt belőle? - kérdezte érdeklődve Jongup
- Még a... - Deahyun kezdte monológját, de nem bírta befejezni, mert ráugrottam amitől hátra dőlt, én pedig rajta feküdtem, és a kezemet a szájára raktam
- Nehogy! - sziszegtem, de ő még mindig nevetett -már amennyire tudott- és próbálta folytatni mondanivalóját
Erősebb volt nálam, így még annak ellenére is, hogy alul volt kiszabadult, és gyorsan elhadarta amit akart.
- Még a kötélre se tudott felmászni! - röhögött tovább
A fiúk most már nem csak azon nevettek, amit műveltünk hanem azon is, amit Dae elmondott rólam. Lemásztam Daehyun-ról és mellé feküdtem, hallgatva a nagy röhögéseket. Oldalra tekintettem, és megláttam a könnycseppet ami lefolyt Dae arcán a nagy nevetésben- ha ezt lehet annak nevezni. Oldalba vágtam, hogy jó lenne ha abbahagyná most már, mert annyira azért nem vicces ez. Nagynehezen lecsillapodtak.
- Hát ez nagyon jó volt! - törölgette a szemét Guk
- Ez még semmi! Láttátok volna ahogy "csinálta"! - kezdte megint rá Daehyun - A talajtorna meg egyenesen az ellensége volt. Soha semmit nem csinált meg belőle, és nem is érdekelte hogyan ordít a tanár mindig vele. Ha nem csinálta - ami általában így volt - akkor a banya küldte a bordásfalhoz, és csináltatta a feladatokat vele ameddig az osztálynak kiadott valami mást. Ha meg magasugrottunk akkor meg Danbi odasétált, átlépte a rudat, és mint aki jól végezte dolgát, ballagott tovább. -mosolygott, valószínűleg visszatértek neki az emlékek
- Nem voltál semmi! - nézett rám elismerően Himchan de a végét elnevette
- És azt még hozzáteszem, hogy az a tanárnő nagyon tudott ordítani és mindenki félt tőle.
Mosolyogtam ahogy újra átéltem ezeket az emlékeket. Azért csináltam azt amit csináltam, mert akármilyen pszichopatának is hangzik, élveztem ahogy a tanárban teljesen felmegy a pumpa. Nem mellesleg, így legalább nem teltek unalmasan a tesi órák, mert én is jól szórakoztam még ha meg is kínzott utána, és az osztálytársaim is röhögtek a tanáron, meg azért nyilván rajtam is.
Ismét elkezdtek a fiúk nevetni, de most már én is nevettem velük, hisz ezek így visszagondolva megszépült emlékek, habár ha jobban belegondolok nem is volt olyan régen.
- És mi ilyeneket nem láttunk... - nevetett Zelo
- Ez még semmi a bioszhoz képest! - kezdtem mondandómba- A táblára örökké firkáltunk mire bejött, rendszerint őt rajzoltuk le, mert olyan volt a haja mintha parókája lenne, és bajsza is volt esküszöm. Nem is tudom már így hogy nő volt-e vagy férfi- nevettem- És akármikor elkezdte az anyagot "magyarázni", mert azt most mondom hogy tanítani nem tudott, mindig elkezdtük dobálni radírral bele a hajába, meg vinnyogtunk és a ceruzát vertük a padhoz, hogy minél nagyobb legyen a zaj. És a szorgalmasabb társaság, még repülőt is csinált hogy legyen mivel  idegesíteni. Az egész osztály imádta a biosz órákat - fejeztem be
Körülnéztem és mindenki már sírásig röhögte magát.
- Ilyen elmebeteg osztályt... - tette hozzá Youngjae könnyesen
- És azt még nem is mondtad, hogy mindenki végigpuskázta a dolgozatokat, és az a nagyon "agy" észre se vett semmit. Volt olyan, hogy Danbi nyitott könyvel az asztalon írta a TZ-t, és fel se tűnt neki, de még így is csak kettes lett - egészített ki Dae
Már fájt a hasam. Jobb volt ez mint egy edzés komolyan mondom.
- Szép párost alkothattatok! - szólt Moon
- Mennyi hülyeséget csináltunk... -ölelt magához Dae
- Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy milyen jó lenne megint ott lenni, már csak azért is hogy röhögjünk megint egy jót - néztem rá
Beszélgettünk még egy darabig de számomra megállt az idő, és észre se vettem hogy este van. Elbúcsúztam mindenkitől, és hirtelen Youngjae előállt az ötlettel hogy hazavisz.
Ó Istenem...